Trendoptik Sopron
A szem felépítése

A szem működése nagyban hasonlít egy fényképezőgéphez. Szemünk szoros összeköttetésben áll agyunk látásban részt vevő részeivel. Tehát a szemünk nem más, mint a fényképezőgép, agyunk pedig az előhívó eszköz.
A szem legkülső, a levegővel érintkező, teljesen átlátszó részét, szaruhártyának (cornea) nevezzük. A szaruhártya nemcsak rendkívül ellenálló, kb. 0,5 mm vastagságú szövet, hanem a legnagyobb, +43,0 dioptria törőerővel rendelkező része.
A körülötte elhelyezkedő fehér színű ínhártya (sclera) hasonló szerkezetű, de nem átlátszó, amely a szem teljes egészét kívülről körbeöleli. Ha átlátszó lenne, akkor kép nem keletkezne a szemünkben, túl exponálnánk a „filmet.”
Az ínhártyát elölről az ún. kötőhártya (conjunctiva) fedi, amely azonban a szaruhártyát már nem éri el. Ez a kötőhártya gazdag erekben és immunsejtekben, amely bármilyen külső hatásra (allergia, gyulladás, kémiai hatások, füst) bepirosodik, eressé válik.

Elöl, a szaruhártya mögött az elülső csarnok helyezkedik el, amely folyadékkal kitöltött üreg a szaruhártya és a szivárványhártya (irisz) között. Ennek a folyadéknak a mennyisége határozza meg a szem belnyomását. Ha a folyadék termelése vagy elvezetése között nincs egyensúly, kialakulhat a zöldhályog (glaucoma).

A szivárványhártyánk (iris) egy körkörös alakú izom, amely a fényképezőgép blende funkcióját látja el, szabályozza a szem belsejébe jutó fénysugarak mennyiségét. Persze nem elhanyagolható az sem, hogy mindenkinek más-más színű, tehát esztétikai élményt is nyújt.

A közepén található nyílás (amely csak a szem belseje miatt fekete) a pupilla. A pupilla tehát a szivárványhártya által kialakított nyílás. Minél nagyobb a fény kint, a pupilla annál szűkebb, és fordítva. Biztos mindenki tapasztalta, hogy vakuval történő fényképezés esetén a pupilla területe vörös. Ez azért van, mert ha erős fénnyel a szem „blendéjén” keresztül bevilágítunk, a szemfenék ereiben futó vér tükröződik vissza.

A pupilla mögött helyezkedik el a szemlencsénk, amely a szaruhártya után a legnagyobb törőerőt adja, +20,5 D a szem összes dioptriájából. Talán a szemünk egyik legfontosabb része, hiszen ez a fényképezőgépünk lencséje, amelynek állítása segítségével a távoli és közeli tárgyakról megfelelően éles képet kapunk.

A lencsét függesztő finom rostok egy körkörös izomhoz kapcsolódnak, amelyek képesek a lencse domborulatát változtatni. Ha domborúbb, akkor közelre látunk jobban, ha kevésbé, akkor távolra. Ez az alkalmazkodóképesség, vagy szaknyelven akkomodáció csökken az életkor előrehaladtával, és éppen ezért szorulunk 40-45 éves korunk körül olvasószemüvegre. Miután ez egy teljesen normális anatómiai változás mindenkit érint.

Ha lencse anyaga is öregszik, akkor szürkehályogról beszélünk, életlenebbé, szürkébbé, kevésbé kontrasztossá válik a kép. Ez is előbb vagy utóbb mindenkit utolér, csak meg kell élni a kort. Úgyhogy szürkehályogunk azt is jelenti, hogy még élünk, gratulálunk!
A szem belülről üreges. A szemlencse mögött azonban nem levegő, hanem egy kocsonyás anyag, az üvegtest helyezkedik el, amely egyszerre béleli belülről és tartja a szem alakját.

Az üvegtest mögött a szem belsejében körben az ideghártya (retina) található, amely a fény érzékelésében szerepet játszó sejteket tartalmazza. Mögötte, de még az ínhártya előtt helyezkedik el az érhártya (chorioidea), amely a retina igen magas tápanyag- és oxigénigényét próbálja fedezni az ideghártya saját érhálózatán kívül.

Az ideghártya meghatározott pontja, mely a lencse és a szaruhártya középvonalával egybeeső tengelyben van, az ún. sárgafolt vagy macula, amely az éleslátás helye. Itt keletkezik a kép, ide kell, hogy vetüljenek a fénysugarak, hogy éles és színes képet lássunk. Körülötte lévő ideghártyaterületek a fényérzékelésben, és a térlátásban vesznek részt.

Ahogy írtuk tehát, a fénykép a szemben készül, de hogy kép is legyen belőle, előhívjuk, ahhoz az agyunk is kell, tehát a látás tulajdonképpen az agyban lejátszódó folyamat, ahol értékeljük, érzékeljük a tárgyakat, azok távolságát, mélységét, alakját, színét.

Érdekesség: egy kutató kísérletet végzett. Olyan szemüveget csinált a páciensnek, ami megfordítja a képet, azaz minden a feje tetejére állt. A próbaalany természetesen otthon próbálta ki először a lencsét, nem kis gondot okozott az elején helyére tenni a világot. De láss csodát, az emberi agy arra is képes, hogy úgy alkalmazkodjon a beérkező információkhoz, hogy utána az hasznos legyen nekünk. Egy idő után a szemüveg jó lett a páciensnek, akinek az agya visszafordította a szemüveg által megkavart képet és jól látott a szemüveggel. Mikor levette, persze voltak problémák, de újabb idő elteltével már képes volt arra, hogy ha felvette az extra szemüveget, azzal is látott, ha levette, az agy pillanatokon belül alkalmazkodott és újra rendes síkjában látta a világot. Ezért mondjuk, hogy a szem csak egy közvetítő, a látás valójában az agyban „dől el”.


Iskolakezdési Akció!

Gyerekszemüveg lencsék

25%

kedvezménnyel!